Használjuk ezt egyfajta bemelegítő játék gyanánt, függetlenül attól, hogy ismerik-e egymást a csoporttagok, vagy sem. A bevezetőben röviden vázold fel az elméletet, miszerint minden alkotás a médiában olyan, mint egy rejtvény. Ha feltörjük a kódot, csak akkor jutunk hozzá az igazi tartalomhoz, a teljesebb megértéshez. Ezt a megközelítést nevezzük szemiotikai nézőpontnak.
Ossz ki minden résztvevőknek az előre elkészített kártyák közül egyet-egyet, melyeken a mellékletben szereplő film típusok szerepelnek, majd kérd meg őket, hogy rendeződjenek párokba.
Ezután tíz percben vitassák meg és segítsenek egymásnak kitalálni három olyan jellemzőjét a kártyáikon szereplő filmstílusoknak, melyek segítségével aztán a „nézők” dekódolják majd a filmeket. (sci-finél pld. csillagok, lézerpisztoly, gülüszemű űrlények)
Újra visszatérve aztán a csoporthoz, a résztvevők olvassák fel ezeket a jellemzőket, hogy a csoport szabadon kitalálhassa ezeket. Kezdeményezz beszélgetést a filmes világ kódairól.
Terem székekkel
A mellékleteben található kártyák