Az alábbiak segíthetnek többnyelvű műsorok vagy adás előkészítésében. Emellett nemzetközi workshopokhoz is kiváló felkészülés.
A többnyelvű kommunikáció ma már a mindennapi élet része. Bevándorlók gyermekei rendszerint eleve legalább két nyelvet használnak és ezekből akár sajátot is alkotnak (mint pl. a németországi törökök esetében a Kanak Sprak), az anglicizmusok a popkultúra és a számítástechnika, informatika szerves részét képezik. A közszolgálati vagy kereskedelmi rádiócsatornák műsorai szinte mindig egynyelvűek.
A közösségi rádiók adásai azonban hosszú évek óta jellemzően többnyelvűek, leginkább azért, mert a sokszor nagyon is különböző hátterű műsorkészítők anyanyelve megjelenik a műsoraikban is.
Ennek köszönhetően az ilyen adók hallgatósága is szélesebb körű. Az ilyen többnyelvű műsorszerkezet esetén a műsorkészítés nmódszertanának idomulnia kell a a sugározni kívánt tartalomhoz is. A szöveghű (sokszor szó szerinti) fordítás alkalmas arra, hogy nagyon pontosan jadjon át információkat. Az ettől eltérő, kísérletező módszerek viszont kimondottan az asszociatív befogadást segítik.
A többnyelvű műsorkészítés módszertanát a Babelingo csoport több szeminárium keretében dolgozta ki. Dr. Brigitta Busch volt az a Klagenfurti Egyetemen, aki a munka eredményeit aztán publikálta. Az itt közreadott módszertan alapját a Babelingo csoport kiadványa adta, ami az „Inter.Media – 2. modul: a többnyelvű programkészítés módszertana” kurzus részévé is vált.
Mindenről, amit a műsorban elhangzik, teljes fordítás is hallható. Ezzel a pontos tartalmi átültetés is biztosított.
Ez azonban igen időigényes és fárasztó lehet a hallgatók számára, hiszen vagy mindent kétszer hallanak, vagy rendszeresen várniuk kell arra, hogy az elhangzottak az általuk beszélt nyelven is megszólaljanak.
Lehetséges felhasználás: a teljes, szöveghű fordítás akkor ajánlott, ha az elhangzott információknak pontosan kell megjelenniük a fordítás nyelvén, mint pl. hírek esetén, vagy az ehhez hasonlóan tömörítő nyelvi formákban. A különböző nyelvi szegmensek nem lehetnek túl hosszúak. Könnyebb a befogadás, ha a nyelvek a szövegben gyakrabban váltják egymást. A szöveghű fordítás interkulturális helyzetekben is ajánlott, amikor lényeges, hogy minden résztvevő azonos szinten legyen részese a közlés és a befogadás folyamatának.
Hosszabb szövegrészek tartalmát összefoglaljuk egy (vagy több) más nyelven. Ez a módszer annyiban hasonlít a szöveghű fordításra, hogy itt is terjedelmesebb beszédrészletek váltakoznak egymással. Az összefoglalás a kontextustól és a kívánalmaktól függően lehet tömörebb vagy részletezőbb.
Lehetséges felhasználás: két műsorvezető (vagy műsorkészítő) részvételével készülő kétnyelvű műsor esetén. Ennek előfeltétele, hogy mindkét műsorvezető beszélje mindkét nyelvet. Ez a módszer alkalmas arra, hogy élő interjúkat fordítsunk: a műsorvezető felteszi a kérdését mindkét nyelven, az interjúalany a saját nyelvén válaszol, majd a műsorvezető összefoglalja azt a másik nyelven. Az ilyen módszerrel készülő műsor igen mozgalmas lehet, főleg élő adások esetén.
Itt nem az eredeti szöveg lefordítása a közvetlen cél, hanem az abban szereplő mondanivaló, közlés eljuttatása a hallgatókhoz. Ez megtörténhet egy bemutató kérdés vagy egy rövid (szakmai) életrajz segítségével. Ilyen módon kapcsolatokat építünk a két nyelv között.
Ebben az esetben minden résztvevő műsorvezetőnek ismernie kell mindkét nyelvet – a hallgatóknak ez nem feltétlenül szükséges. A műsorkészítői csapatnak gyakorlottnak kell lennie jól kell tudnia kezelni a nyelvek közötti váltást. Ez a módszer széles körben elterjedt Afrika egyes részein, ahol sokan beszélnek párhuzamosan több nyelvet is a mindennapi életben. Ez eleven és meglehetősen dinamikus műsorforma, ami könnyen leköti a hallgatóságot. A csak egy nyelvet beszélő hallgatók is könnyebben tudják követni a párbeszédet, míg a mindkét nyelvet értők számára sem válik unalmassá az, hiszen nem azonos szövegrészek ismétlései követik egymást. Mindezek mellett fontos szempont, hogy a lényeges információk, a közlések központi elemei megjelenjenek a másik nyelven is.
Lehetséges felhasználás: két műsorvezető (vagy műsorkészítő) részvételével készülő műsor, élő vita.
Példa nyelvi kapcsolatok építésére: Az egy nyelvet értő hallgatók figyelemmel várakoznak, fontos, hogy Betty, a műsorvezető folytatja azt, rákapcsolódik arra, ami elhangzott, pl. „a rádiós műsorkészítés motivációja többrétű a vendégeink számára, kedves XY, pontosan kiket is akar(sz) elérni?”
Az oldalváltás azt jelenti, hogy két nyelven, egymást váltva hangzik el szöveg, mindeközben a műsorvezetők próbálnak egyensúlyt tartani a használt nyelvek között. Itt pontosan ez a koncepció: eltérő nyelvek használata pontos és szöveghű fordítás, összefoglalások vagy nyelvi kapcsolatépítés nélkül. Így tehát lehetséges, hogy a hallgatók néha nem értik azt, ami szól, de a műsor más elemei – mint pl. helyi események – minden (a műsorban beszélt) nyelven elhangoznak. Néha az is előfordul, hogy a műsor folyamán két nyelv egyszerre szólal meg.
Lehetséges felhasználás: akkor érdemes ezt a módszert alkalmazni, ha meg vagyunk győződve arról, hogy a hallgatók többé-kevésbé értik mindkét nyelvet. Ez azt jelenti, hogy a nyelvek váltásakor nem célunk az elhangzottak értelmének másik nyelvre való átültetése. Ez pl. a többnemzetiségű, többnyelvű országok vagy régiók, illetve bevándorló közösségek esetében jellemző.
Példa: egy futballmeccs közvetítése, ahol a közvetítők eltérő nyelveket beszélnek és mindkettő a saját nyelvén közvetít. Amikor izgalmas helyzetek vannak a pályán, könnyen megtörténhet, hogy mindketten egyszerre beszélnek.
Nem a közölni kívánt információ játssza a főszerepet, hanem maga a nyelvekkel való kísérletezés.
A nyelv itt művészi és experimentális értelemben a díszítőelem funkcióját látja el. Segítségével a hallgatói, befogadói rutin dekonstruálható, reflektálható, gyarapítható. Újfajta hallgatás, új módszerek, sőt, új nyelvek is fejlődhetnek eből.
Lehetséges felhasználás: hangkollázsok, rádiójátékok.
Ugyan a zene önmagában nem nyelv, ami el- és megérthető mindenki számára, de közvetítő elemként nagyon is működőképes, főleg érzelmek esetében. Többnyelvű programoknál hangsúlyozásra, illusztrációként kiválóan zenei elemek használhatók.
Egy adott életstílusból vagy sajátos perspektívából a hallgatók sokat megérthetnek ezen az asszociációs szinten – mint ahogyan a mindennapi élet hasonlóságaiból is. Emellett a zenének fontos szerepe lehet egy műsor megjelenítésében is: egy adott zenemű ritmikája képes összekötni a különböző nyelvek hangbeli megnyilvánulásait olyan módon, hogy a nyelvek váltakozása egyfajta ritmusképletként jelenik meg, nem pedig egymással való ütközéskén. Ezzel az egynyelvű hallgatók könnyebben alkalmazkodnak az eltérő nyelvek hangzásaihoz.
Ez a más nyelv(ek)be történő rövid elkalandozást jelöli. Itt nem cél a második nyelven történő kommunikáció. Maga a nyelv jelenléte bír jelentéssel: lehet a műsor földrajzi eredetére jellemző
utalás, lehet a műsor (egyes) hallgatóinak szóló üdvözlés. A műsorvezetők önreprezentációjának, kulturális hátterének kifejezése is lehet ez.
Lehetséges felhasználás: a műsorban elhangzó üdvözlet, bejelentkezés.
Ez a különböző nyelvek szimbolikus megjelenése amúgy egynyelvű műsorokban.
A kódváltás és a nyelvek közötti ugrás gyakran önkéntelenül történik. Az ugrás esetében nincs fordítás vagy összefoglalás a másik nyelven, mert a beszélő hirtelen, ráadásul nem tudatosan teszi meg ezt a váltást. Akkor történik meg, amikor egy telefonbeszélgetés vagy egy vendég esetén megváltozik a nyelvi szituáció, vagy amikor a műsorvezetők maguk váltanak idegen nyelvre, mert bizonyos kifejezések csak azon a nyelven jutnak eszükbe. Capisce? A kódváltás pedig tudományos kifejezések vagy idegen nyelvi, esetleg szlengbeli kifejezések önkéntelen használatát jelöli.
A lehetséges felhasználás megjelölés itt nem értelmezhető, hiszen a kódváltások és a nyelvek közötti ugrások a legtöbbször nem szándékosan történnek. Gyakran előfordul pl. másodgenerációs bevándorlók esetében, akik kétnyelvű környezetben nőttek fel és sokszor a hétköznapi életben is önkéntelenül váltanak e két nyelv használata között. Betelefonálós műsorokban pedig te magad alkalmazkodsz a betelefonálóhoz.
Zenei műsorok címében és terminológiájában sokszor megjelenik az adott zenei stílus eredetének nyelve is, mint a flamencónál a spanyol, vagy a blues-nál az angol.
Ez az előre rögzített interjúk és szöveghű fordítások szerkesztési és vágástechnológiája. Először rövid ideig az eredeti nyelvi változat hallható, majd az gyorsan elhalkul és átveszi helyét a lefordított szöveg. Ennél a megoldásnál a két nyelv nem együtt szólal meg, létezik egyfajta nyelvi hierarchia, hiszen csak az egyik szöveg érthető a hallgatók számára. A másik nyelv jelenlétének szimbolikus jelentősége van. Egy összevágott hanganyagban az eredeti interjúrészlet mutatja be, hogy a személyes beszélgetés az interjúalany és a riporter, kérdező között valóban létrejött. Ez a részlet azt is megmutatja, milyen érzelmi kifejezések jelentek meg a beszélő és aztán a narrátor részéről, és hogy milyen volt a beszélgetés atmoszférája.
Lehetséges felhasználás: egynyelvű, előre elkészített, vágott (szerkesztett) műsoroknál, ahol különböző nyelvű interjúk kerülnek adásba.